A pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. története 1853-ra nyúlik vissza. Zsolnay Miklós, a lukafai keménycserép manufaktúrából megalapította a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát, amelyet 1854-ben idősebbik fia, Ignác nevére íratott. Zsolnay Ignác tíz évig vezette a kezdetleges, kézi erőre berendezett üzemet. Kőedényeket, épületkerámiákat és vízvezetékcsöveket gyártott. Fejlesztés nélkül a műhely nem tudott fennmaradni. Az elárverezéstől Zsolnay Vilmos mentette meg az üzemet, amikor 1865-ben átvette Ignác bátyjától a vezetést. Az üzem világhírű gyárrá való fejlődése ezután kezdődött el.
1900-ban, apja halálakor Miklós vette át a gyár vezetését. Képzett, több nyelven beszélő, művelt üzletember volt, akinek a célja a lehető legnagyobb nyereség elérése volt, ezért a díszmű mellett, ipari porcelánnal kezdett foglalkozni.
Az első világháború évei alatt a díszmű- és az építészeti kerámiagyártás helyett ipari porcelánt gyártottak. Zsolnay Miklós halála után (1922) vált kritikussá a gyár helyzete. A háború után a Zsolnay-porcelán gyártása megszűnt, átálltak a porcelán gyártására. A második világháború után a gyár 1948-ban állami tulajdonba került.
Zsolnay Vilmos kezdetben a gyárat szakmai igazgatóra bízta, majd egyre inkább örömét lelte a vállalkozásban, s maga próbálkozott új kísérleti anyagokkal. Gyerekei: Teréz, Júlia és Miklós is részt vettek termékek készítésében, díszítésében, a gyár vezetésében. Folyamatosan kísérleteztek, s kísérleteik eredményeiként alakult ki a Zsolnay-porcelán (porcelán fajansz), az eozin máz, illetve a pirogránit, melyekkel hamarosan az ország első művészi kerámiát gyártó üzemévé vált. 1874-től a Zsolnay Teréz és Zsolnay Júlia által tervezett magyaros és perzsa jellegű díszítmények voltak az uralkodó stílusok
Az első ötéves terv idején főleg ipari porcelánt gyártott az akkori nevén Pécsi "Zsolnay" Porcelángyár Nemzeti Vállalat. 1953-ban kezdték újra a használati edény- és díszmű porcelán gyártását. A gyár 1963-ban elvesztette önállóságát és É. M. Finomkerámia-ipari Országos Vállalat Pécsi Porcelángyára elnevezés mellett gyáregységgé minősült vissza. Az önállóságát 1982-ben nyerte vissza. 1991 végén részvénytársasággá alakult gyárat 1995-ben privatizálták, fő tulajdonosa a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank (MBFB) lett.
1995 év végén a privatizáció ideje alatt három részre osztották a Zsolnay gyárat. Edény-dísztárgy divízió porcelánfajansz étkészletek, kiegészítőket, dísztárgyakat, eozin kerámiákat, a pirogránit divízió épületdíszítő és beltéri kerámiákat, kályhákat, kandallókat, az ipari porcelán divízió műszaki porcelánokat gyárt.
1999-ben a gyár három különálló cégre válit szét: létrejön a
Zsolnay Porcelángyár Rt., aki a bérbeadással, energiaellátással foglalkozott.
Zsolnay Manufaktúra Rt. tulajdonában a porcelánedény és díszmű, eozin és pirogránit termékek gyártása szerepel.
Zsolnay Örökségkezelő KHT. A gyár területén található műemlékek kezelését kapta feladatul.
A társaságok tulajdonosa a Magyar Fejlesztési Bank és az ÁPV RT. 2006-ban az ÁPV-Zrt-től a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. tulajdonjoga térítésmentesen, de jelentős hitelállománnyal a pécsi önkormányzat tulajdonában lévő Pécs Holding Zrt-hez került. Az önkormányzati cég pályázaton értékesíti a gyár 49 százalékos részvénycsomagját. (két szavazat elsőbbségi részvénnyel)
A tulajdonos váltások és működési forma változások után 2013-ban a Pécs Holding Zrt. újabb pályázatára, a Magyarországon élő, szír származású, svájci állampolgárságú építészmérnök üzletember, Bachar Najari 2013 év elején többségi tulajdonosa lett a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt-nek.