AZ ALFÖLDI PORCELÁNGYÁR 50 ÉVE
Részlet: A tűzállóanyaggyár (TAGY) története
(...) Az edénygyárral egy időben épült, 1968. október 1-jén beindult, 3 ezer tonna kapacitású üzem célja a vásárhelyi porcelángyár szükségletein túl az ország finomkerámia-iparának ellátása volt. A porcelán- és kőedénygyártás mellett a sza-niter-, a burkolólap-, valamint a műszaki kerámiagyártás igényelte a tűzálló se-gédeszközöket, de az itt gyártott kályhabéléstestek, csatornacsövek vagy beöntőtölcsérek, fűtőszáltartó idomok iránt is nagy kereslet mutatkozott.
A hagyományos samott-termékekkel szemben a korund-kordierites alapanyagokból készített tartós tokok jóval magasabb hőmérsékletnek is ellenállnak, több kocsi-fordulót is bírnak, azaz többször használhatók, illetve tömörségük miatt a porcelán termékek minősége is jobb. 1968-1969-ig főként nyugatról kellett behozni a kor-szerű tűzálló segédeszközöket, mert a samottból készültek gyorsan elhasználódtak, és alkalmazásuk révén több selejt áru keletkezett.
Az NDK-ból átvett gyártási technológia lényege, hogy nagy nyomású sajtolással készítették a porcelán termékek égetéséhez használt segédeszközöket. Az üzemet felszerelték egy 1200 tonnás préssel is, amelyen a szilícium-karbid alapanyagú égetőlapok előállítását végzik. Időközben olyan anyagok gyártását is megoldották, amelyeket az eredeti tervbe nem vettek fel.
Ide sorolható a többlapos kemencékhez használt korundos tolólapok, valamint a csempegyártáshoz szükséges öntési technológiával készült ún. fésűstokok, vagy a görgős kemencékben alkalmazott vékony alátétlapok. A gyártás során az öntés és a sajtolás mellett döngölési, extrudálási és korongozási technológiát használták.
1968-ban 221, míg a termelés szempontjából már teljes, 1969. évben 1448 tonnát gyártottak az eleinte 100 embert foglalkoztató gyárban. 1978-ban már exportra is sor került, köszönhetően annak, hogy egy új, szakaszos üzemelésű ke-mence kiépítésére is sor került a meglévő alagútkemence mellé. A bővülő választék a kivitel emelkedéséhez is hozzájárult. A legfőbb gondot a gazdaságos üzemeltetés jelentette, továbbá a megfelelő szerszám-, illetve raktárkapacitás hiánya. Mivel az eredeti keletnémet technológia csak a préselési eljárásra vonatkozott, ezért öntési és döngölési eljárást is átvett a gyáregység vezetése.TAGY - BURTON-APTA - IMERYS
A tűzállóanyaggyár 1990 második felétől egyszemélyes korlátolt felelős-ségű társaságként, majd 1991. október 1-jétől német-magyar vegyesvállalatként működött: BURTON-APTA Kft.-ként került a köztudatba. Az APTA rövidítés az Alföldi Porcelángyár Tűzállóanyaggyárát jelentette. Ügyvezető igazgatója az ad-digi gyáregységvezető, Schleiffer Ervin (1943-2011) lett, akinek irányítása alatt a cég folytatta az eddigi magas színvonalú munkát. Hamarosan hármas ügyvezetői - joint management - modell valósult meg: Schleiffer mellett, aki a műszaki és gyártási feladatokért felelt, Herczeg Magdolna (gazdasági és pénzügyi terület) és Varga Márton (kereskedelem, vevőszolgálat, termék- és gyártásfejlesztés) irányí-totta a vállalatot. A befektető partner kiválasztásánál a Hensiek cégcsoport mellett szólt több mint egy évszázados folyamatos működése (egyik tagját, a BURTON GmbH-t 1887-ben alapították), és a tűzállóanyag gyártásában szerzett több évtize-des tapasztalata. 1990-re a gyár termelési kapacitása elérte az évi 4500 tonnát, szemben a két évtizeddel korábbi 3 ezer tonnával, köszönhetően a Riedhammer cég által felépített harang kemencében, melyben 1700 ˚C-os égetés is lehetővé vált.
Ami a választékot illeti: „közel 100 féle alapanyagból 50-60 féle massza-összetételből több mint 700 terméket állítunk elő." A termékskála egyharmada az iparág általános fejlődése miatt kicserélődött. Termékeik 90 %-át exportálták, ebből 70% Nyugat-Európába, a többi Ázsiába és a volt szocialista országokba került kivitelre. A német működő tőke tudta biztosítani azokat a korszerű fej-lesztéseket, amelyek a gyár túlélését segítették. Ezzel a lépéssel azonban a német K-F Hensiek Beteiligungs GmbH 1991. október 30-tól 51%-ban tulajdonosává vált a BURTON-APTÁ-nak. 156,6 millió Ft-os törzstőke mellett változtattak termékszerkezetükön: termelésük felét a cserépgyártás számára készített égetési segédeszközök skálája tette ki 1992-ben.
A váltás azzal magyarázható, hogy a vállalat felvevőpiaca eltolódott a tégla- és cserépgyártás irányába, de továbbra is fontos vevőkört alkottak a finomkerámia-ipari üzemek, illetve a műszaki és ipari kerámiát gyártó vállalatok. Egyszerű lapokat, különböző formájú tokokat, felépítményeket gyártottak, főleg a külföldi porcelán-, szaniter-, valamint tégla- és cserépgyárak számára. 1993-ban 650 millió forintos forgalommal termeltek. Az átállást megkönnyítette, hogy a porcelángyár vezetése térítésmentesen átadta az FI 633-as számú, „tűzálló oszlopelemekből és ellendarabokból összeállított égető-polcos kemencekocsi-felépítmény különösen kerámiaipari célokra" címen még 1977-ben bejelentett szabadalmat. Ugyancsak a BURTON-APTA Kft. tulajdonába került az „Eljárás új tűzálló kerámiai anyagok előállítására"című tanulmány is, amely korszerűbb égetési segédeszközök kifejlesztését taglalta.
1992-ben sor került a BURTON-APTA Kft. gépállományának és kemencéinek korszerűsítésére. A forgalmi érték meghatározása során a feladattal megbízott német mérnöki iroda részletesen leírta és fényképekkel illusztrálta a leszerelésre kerülő BURTEC üzem berendezéseit is, melyek egy része néhány éve került beszerelésre.(...)
Az értékelés alapján is látható, hogy egyes berendezések a gyakori használat során gyorsan amortizálódtak, és karbantartásukra folyamatosan kellett figyelni. Ugyanakkor nyomon kellett követni a nyugat-európai, hasonló profilú üzemek technológiai fejlődését, a megvalósított és bevált újításokból a hódmezővásárhelyi üzem műszaki vezetésének is naprakésznek kellett lenni.
A BURTON-APTA 1992. március 3-án tartott taggyűlésén jóváhagyta a 31 millió forint értékű appor-tot, melyet a többségi tulajdonos Hensiek cég hajtott végre. A porcelángyár igazgató tanácsa egy héttel később, március 10-én megerősítette a tűzállóanyaggyár tőkeemeléséét, amely végeredményben 140 millió forint értékű többlettermelést és 22 fő többlet munkaerőt eredményezne az előzetes számítások szerint.
A BURTEC gépeivel a kilencvenes években folytatódott a termelés. A vállalat 1994-ben 800 millió forintos nyereséget realizált, 1995 augusztusában az ügyvezetők ennek több mint kétszeresét várták. 1996-ban a gyár forgalma már elérte a 3 milliárd forintot . Annak köszönhetően, hogy - Varga Márton ügyve-zető tájékoztatása szerint - az első üzleti évben létrehoztak egy H-, illetve U-tokokat gyártó gépsort és egy 2 ezer m² alapterületű üzemcsarnokot, egyrészt két-háromévente tudják cserélni, illetve korszerűsíteni termékskálájukat, másrészt jelentősebb mértékben képesek növelni termelésüket, a piaci keresletnek megfelelően. Schleiffer Ervin ügyvezető a helyi sajtónak adott interjúban kifejtette, hogy 1995¬-1996-ban, a keleti német tartományokban új tégla- és cserépgyárakat telepítettek, melyek számára új égetési segédeszközöket kellett gyártani. Erre a célra 100 fő munkavállalót vettek fel ideiglenesen. Miután a szerződést teljesítette a BURTON-APTA, 48 ember szerződését nem hosszabbította meg. Nyilatkozatával cáfolta, hogy a vállalat is a jól ismert nehézségekkel - értékesítési gondok, csoportos létszámleépítés - küzdene. Közölte még, hogy a maradék 52 dolgozó, mivel beilleszkedett a gyári struktúrába, továbbra is állományban maradt. Ezért nem leépítésre, hanem létszámbővítésre került sor.
Ugyanebben az évben sor került a nitridkötésű szilícium-karbid (NSiC) termékek gyártására, melyek elsősorban a vékonyfalú tányértartókat, illetve a kemencekocsik gerendáit jelentették. Ez a gyártósor még napjainkban is üzemel, míg a kémény béléscsövek gyártása már nem bizonyult ilyen sikeresnek.
A BURTON-APTA sikerét nagyban elősegítette a minőségközpontú munkaszemlélet. Az ügyvezetők már jóval a rendszerváltozás előtt felismerték, hogy a vállalat túlélését az előállított termékek minőségi színvonalának fenntartása és esetleges emelése jelenti. Fontos, hogy a vevői kör elégedett maradjon az égetési segédeszközök színvonalával. Ezért stratégiai és kontrolling menedzsmentjük bevezette a teljes körű minőségirányítást (Total Quality Management). Ennek eredményeként számos hazai és európai minőségi és innovációs díjban részesült a cég: 1990-ben Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által meghirdetett pályázaton szerepelt eredményesen, 1994-ben EU-EFTA/PHARE Magyar Minőségi Díjat, 1996-ban Magyar Nemzeti Minőségi Díjat, 1997-ben és 1999-ben Ipari Formatervezési Nívódíjat, 1990-ben és 2000-ben Európai Minőségi Fődíjat, 2000-ben az Európai Üzleti Kiválóság Nagydíját érdemelte ki.
Az ezredforduló táján felfigyelt az APTA sikereire a franciaországi székhelyű IMERYS S. A., amely jogelődje 1880-ban jött létre és különleges ásványi anyagok, papíripari alapanyagok feldolgozása, valamint az építőanyagok gyártása mellett a tűzálló és csiszolóanyagok előállítása is a profiljukhoz tartozik. Az ége-tési segédeszközök gyártása az IMERYS Kiln Furniture (IKF) alcsoport feladata volt. A cégcsoport 2004-ben vásárolta fel az APTÁ-t, amely a tulajdonosváltás után IMERYS Magyarország Tűzállóanyaggyártó Kft.-ként folytatta tovább tevé-kenységét. A hódmezővásárhelyi üzemen kívül a franciaországi Refral és Diceron, a spanyolországi Lomba és Cedanosa, valamint a thaiföldi Siam alkotta az IKF-et.
2006-tól két konkurens hazai céggel kellett számolni a hódmezővásárhelyi vállalatnak: egyrészt a BURTON létrehozta salgótarjáni gyáregységét, valamint elkezdett termelni a szentesi HK CERAM Kft. is, amely H-tokokat és kordierit termékeket gyártott. Mindkét üzem beindításánál fontos szerepet kaptak vásárhelyi szakemberek is. 2007-ben Schleiffer Ervin elhagyta az Imerys Kft. ügyvezetését és néhány évvel később, az általa alapított cég tervei alapján és kivitelezésében épült meg a Zrínyi utca elején, a Fekete Sas mellett a Gingko Sas Hotel. Egykori vállalata, melynek szolgálatában négy évtizedet töltött, immár nélküle, Imerys-Apta Kft. néven folytatja a korábban megszokott magas színvonalú munkáját. (...)
Részlet:
PRESZTÓCZKI ZOLTÁN
AZ ALFÖLDI PORCELÁNGYÁR 50 ÉVE
1965-2015
(kézirat)