Pálfi József: A Hollóházi porcelán
Kiadó: Hollóházi Porcelánm Manufaktúra Zrt. 2008
Részlet a könyvből ( a szerző engedélyével )
A hollóházi gyár gazdálkodása 1990-től napjainkig
A piaci verseny felszínre hozta a hollóházi porcelángyár régóta megoldatlan problémáit. A korábbi, a valóságos piaci szempontokat figyelmen kívül hagyó ipartelepítési gyakorlat, a meggondolatlan fejlesztések sora miatt a gyár nem tudott versenyképes termékeket a piacra vinni. Jövedelmezősége hónapról hónapra romlott. A porcelángyár ekkor még mindig több mint ezer embert foglalkoztatott. A nagyarányú béremelés is jelentősen növelte a költségeket. Az árbevételt azonban az árak emelésével már nem lehetett tovább növelni, mert az emelt árú termékekre nem találtak volna vevőket. 1990-ben még sikerült 6,5 millió forintos nyereséget elérni, de egy év múlva a vállalat mérlege már 78 millió forintos veszteséget mutatott. Az akkori gyárvezetés a privatizációban látta a gazdasági problémák lehetséges megoldását. Első lépésként az állami vállalatot gazdasági társasággá alakították át. 1990 közepén már az Állami Vagyonügynökség gyakorolta a tulajdonosi jogokat a vállalat felett, és az év szeptemberében induló Első Privatizációs Programba a Hollóházi Porcelángyár neve is bekerült. Az ÁVÜ a Central European Development Company (CEDC) tanácsadó céget jelölte ki a vállalathoz, hogy menedzselje egyszemélyes részvénytársasággá alakítását és privatizálását.
A Hollóházi Porcelán és Matricagyártó Rt. 1991. október 1-jén 500 millió forint alaptőkével és 560 millió forint alaptőkén felüli vagyonnal alakult részvénytársasággá. A részvények egy része az önkormányzatok tulajdonába került, mivel az átalakulási törvény szerint a belterületi földek értékének megfelelő részvénycsomag a helyi önkormányzatokat illette. Ezért lett az újonnan létrejött részvénytársaságban például Budapest X. kerületének önkormányzata is tulajdonos, ugyanis a Liget utca 11. szám alatt működött a gyár egyik üzemegysége. A Hollóházi Porcelán és Matricagyártó Rt. tulajdonosi struktúrája az 1991. évi átalakuláskor a következőképpen nézett ki:
TULAJDONOS NEVE EZER FT SZÁZALÉK
Állami Vagyonügynökség 478 500 95,70
Hollóházi Önkormányzat 17 950 3,59
Kőbányai Önkormányzat 3 550 0,71
Összesen 500 000 100,00
A tanácsadó cég ötvenhárom szakmai befektetőnek küldte ki privatizációs ajánlati felhívását. A felhívásra három cég válaszolt ugyan, de az 1991. október 31-i határidőig csak egy érvényes pályázat érkezett be. Az érvényesnek nyilvánított pályázatot egy Cyril Naphegyi nevű úr jegyezte a Hungaro Porcelain nevű amerikai konzorcium nevében. A különös nevű ember, mint később kiderült, egy „hazánkból idegenbe szakadt" szélhámos volt. Bár közel 2 millió dollárt ígért a hollóházi részvények 76 százalékáért, a vételárat nem tudta készpénzben kifizetni. Az akkor még kevés privatizációs tapasztalattal rendelkező ÁVÜ a vételár megfizetésére 1992 áprilisáig adott haladékot. Annyira hittek Cyril Naphegyinek, hogy 1991. október 1-jén felvették a gyárba marketingigazgatónak is. Ezt a tisztséget egészen 1992 nyaráig tölthette be. Magas beosztását azonban csak arra használta fel, hogy vásároltatott magának egy 8 millió forintos BMW-t. Amikor megkapta, mint aki jól végezte dolgát, gépkocsiba ült és elhajtott. Eltűnt Hollóházáról és Magyarországról örökre. A rendőrség azóta sem találja nyomát.....